A marosszentgyörgyi I. számú ortodox egyházközség a marosszentgyörgyi ortodox hívek közel felének közösségét képezi. A Szent Miklós tiszteletére felszentelt templom, amely jelenlegi formájában 1918-ban épült, és amely 1989-ben oldal- és homlokzati toronnyal gazdagodott, 2012 és 2020 között teljes felújításon és újrafestésen esett át. Az egyházközség a marosszentgyörgyi egyházközség vagyonának örököse, amely magában foglalja a Templom utcai kápolnát és ortodox temetőt, valamint az egykori kántorházat, amelyet a közeljövőben szociális és kulturális központtá alakítanak át.
Az egyházközség lelkipásztori-missziós és kulturális-hazafias szolgálatot végez minden tagja felé egyrészt Marosszentgyörgy községben, másrészt minden hozzátartozó tagja felé, akik Marosvásárhelyen vagy a megye és az ország más településein laknak.
2014 december 1-je óta az egyházközség lelkésze Gigel Roată, aki közel 30 éves lelkészi tapasztalattal és posztgraduális tanulmányokkal rendelkezik, ugyanakkor a nagyszebeni Lucian Blaga Tudományegyetem Történelem és Vallásfilozófia Tanszékének doktori hallgatója.
A marosszentgyörgyi II. számú Ortodox Egyházközséget 2008 márciusában alapították, védőszentjei Szent Konstantin és Szent Ilona. 2008-ban a liturgikus tevékenységet a marosszentgyörgyi Szent Miklós (I. számú) ortodox templomban végezték. 2009. január 11-től a Wesselényi Erzsébet utca 10. szám alatti házat vették át és alakították kápolnává. Ezen a helyen tartották a nyilvános istentiszteleteket 2018. május 18-ig, amikor átköltöztek az Otthon (Căminului) utcában épült új templomba. Azóta a Mennyei Atya segítségével a teljes egyházi élet itt zajlik. Eugen Bărăian 2008 óta a vezető lelkésze a közösségnek. Egyházközségünk hívei szeretik Krisztus Szent Egyházát, és ezt mutatja a vasárnapi és ünnepi szentmisék nagyszámú látogatottsága.
Az első írásos adat 1326-ből származik, amikor már önálló egyházközség volt. Marosszentgyörgynek mindig volt papja: az udvarban lakó káplán végezte a szolgálatot. 1724-től van meg a papok névsora, mely szerint az udvari pap volt a szolgálattevő, mégpedig minden esetben csíksomlyói vagy mikházi ferences atya. 1826-ban Marosvásárhelyhez csatolták. 1930-tól Kiss Márton volt a kinevezett ferences, akinek kezdeményezésére építették fel a plébánia épületét. 1936.-tól az épület zárdaként működik. Megalakult az önálló egyházközség. A templom mellett 1901-től egy-egy tantermes iskola működött, melyben a mindenkori kántortanító tanított. 1940-től az iskola igazgatója, Kiss Márton atya lett. 1948-ban a már kibővített iskolát államosították. A híveknek több mint fele az 1960-as évektől a Székelyföldről telepedett le. Csejden 2009-ben, a millenniumi év alkalmából felépült egy 50 négyzetméteres Szent Gellért-ház, amelyben minden év szeptember utolsó vasárnapján Szent Gellért búcsút tartanak.
A marosszentgyörgyi római katolikus plébánia az idők folyamán a község egyik spirituális és kulturális közponjává nőtte ki magát. A plébánia ad otthont több zenekarnak, énekkarnak, lelkiségi mozgalomnak. Havi rendszerességgel könyvbemutató, festészeti illetve fotókiállítás helyszíne. Festőtáborok, gyerektáborok, cserkészfoglalkozások, énekpróbák helyszíne. A plébániakert az otthona az évente megrendezésre kerülő magyar közösségi napnak is. A plébánián zarándokszállás működik a Mária-utat járó zarándokok számára.
Plébános: Ft. Baricz Lajos
Postacím: 547530-Sângeorgiu de Mures, Str. Márton Áron 24., jud. Mures
Tel: 0265-318.654
Email: bariczlajos@gmail.com
,,A templom a 13. sz. második felébõl származó a 15-16 század fordulóján gótikussá átépített egység. Az sincs kizárva, hogy már a XII. században létezett, mivel a Szent György-templomokat tartjuk a legkorábbiaknak.” ( Léstyán)
Az egyhajós , téglából rakott épület mai napig õrzi árpádkori jellegzetességeit: a szentély félköríves apszisát , diadalívét és keskeny románkori ablakait. Hogy a templom ebből a korból való, azt a szentély félkör alakú apszisa és a máig fennmaradt gyönyörű, román stílusú ablaka bizonyítja. A hajó építésének kikövetkeztetett dátuma 1442. Déli keskeny, hosszú szentélyablaka fölött a fõpárkányt csúcsos ívsor emeli ki. 1731-ben a leégett tetõzet és beomlott mennyezet a templom teljes felújítását vonja maga után. Diadalíve a kör és a csúcsív között „tétovázik”, nem gótikus, de nem is román stílusú, hanem jellegzetes átmeneti megoldás. Fő kapuzata, a torony alatti bejárat gótikus faragású kő. Legfiatalabb része a torony, melynek építési éve 1823. A hajó déli oldalán az 1956. évi renováláskor a vakolatalól befalazott ajtókeret került elõ. 1556-ban a templom a lutheránusoké volt, 1572-től 1720-ig pedig a reformátusoké. Ekkor gr. Petki Dávid, visszavette, és a teljesen tönkrement templomot felújította. 1731-ben a leégett tetõzet és beomlott mennyezet a templom teljes felújítását vonja maga után. Ekkor kapta a ma is létező kazettás mennyezetet, a barokk oltárokat, a szószéket és a kórust.
A templomhajó mennyezetének teljes felületét 1750-bõl származó, négyszögletes, indás és virágmotívumos kazetták képezik. A 81 háromféle méretû tábla szerzõje ismeretlen. Déli keskeny, hosszú szentélyablaka fölött a fõpárkányt csúcsos ívsor emeli ki. 1731-ben a leégett tetõzet és beomlott mennyezet a templom teljes felújítását vonja maga után. A tornyot 1823-ban építették
Az 1600-as évek derekáig Marosszentgyörgy református anyaegyház volt és hozzá tartozott fíliaként Jedd. A Petki család rekatolizációs törekvései miatt az helyi református egyház jelentősége csökkent.
A 18. század végére javultak a viszonyok, rendeződött a jeddi pap és tanító szentgyörgyi szolgálata. Az 1700-as évek utolsó harmadában éppen a falu úrnője adományozott az eklézsiának kegyszereket, klenódiumokat. Az egyházközség új földekre is szert tett, főként adományokból. 1823-ban gróf Petki József özvegye egy hét vékás földet adott a szentgyörgyi református egyháznak.Erre a földrészre épült az imahely. Megvolt tehát a kis imaház, de ez még mindig nem az igazi, az egyre növekvő egyházközség igényeinek egyre kevésbé felelt meg. Már 1908-ban 15 tagú templomépítési bizottságot választottak, hogy az istentiszteleti hajlék építését előkészítsék. 1918 decemberében „anyasítási” kérelmet nyújtottak be az esperességhez és kérték egy „új papi hivatal” nyitását Marosszentgyörgyön. Erre végül 1926-ban került sor. Végre 1935-ben sikerült felépíteni – püspöki és patrónusi segítséggel – a templomot is, amely egyben helyt adott az iskolának és a paplaknak is. 1981-ben lebontották a hajdani iskola folyosóját és tanácstermet építettek, mely alkalommal a lelkészi lakást is kibővítették. 1988-ban újra foglalt az állam az egyházközség földjéből. Ez alkalommal 11 ár területet sajátítottak ki tömbházlakás építésére.
1991-től testvér-gyülekezeti kapcsolat alakult ki a hollandiai Niyverdal-i gyülekezettel, amelynek tagjai aztán nagyon sokat segítették a szentgyörgyi gyülekezetet. 1994-ben megindult a templomtorony építésének az előkészítése Kali Ellák tervei szerint. Lebontódott portikus, és a kis harang számára torony épült 1995 karácsonyára. Az egyház akkori lelkipásztora Adorjáni László, aki 2003-ig szolgál a gyülekezetben.Nyugdíjba vonulása után az egyháztagok Becsky Eörs tiszteletes urat választották és hívták meg lelki gondozójuknak. Az egyház keretében működik a Reménység Református Vegyeskar, a Shalom ifjúsági csoport, a református nőszövetség. Református értelmiségek, zenészek hozták létre a Manna együttest, amely modern hitéleti dalokkal szolgálja a közösséget. A templomban található az első és a második világháborúban elesett marosszentgyörgyi magyar katonák emléktáblája.
,,A település kétsejtes alaprajzú temploma 1782-ben épült téglából. A hajónál keskenyebb, nyolcszög öt oldalával záródó szentély észak-kelet felé néz. A hajó délnyugati homlokzatához torony, délkeleti oldalához peddig árkádos, nyitott portikusz csatlakozik. Külső megjelenése igen egyszerű, falait lábazat, profilozott koronázópárkány és saroklizénák tagolják. Az utóbbiakat a koronázó párkány alatt vízszintes falsávok kötik össze. A megvilágítást egyszerű félköríves ablakok biztosítják. A tornyot vízszintes és függőleges falsávok tagolják. Legfelső szintjén mindenik oldalán, félköríves hangablakokat, az órapárkány alatt pedig vakolatból kialakított órákat képeztek ki. Az 1782-ben épült templom tágas belső tere puritán jellegű. A fehérre meszelt falak tagolatlanok. A terek menyezeteit központi elrendezésű, karéjos stukkókeretek díszítik. A hajóban a keret margaréta köré szalagból és tulipánokból építkező szimmetrikus stukkóminta látható. A szentély keretébe szalagminták kerültek. Stukkókeret fut körbe a mennyezetek szélein és a falakon,a plafon alatt.
[Barabás Kisanna: A csejdi református templom (Művészettörténeti tanulmány), Református Szemle, 98. 2005. márc.-apr, p. 206]
A Szent Mihály és Gábriel arkangyalok görögkatolikus egyházközség, Marosszentgyörgy
A görögkatolikus egyház szerves része az erdélyi felekezeti palettának, ami kezdettől fogva azonosult a román állampolgárok szabadságért vívott harcával azáltal, hogy az európai törekvéseket képviseli: a modern világba való beilleszkedés vágyát a kultúra, az oktatás és a művészet révén.
Marosszentgyörgy történelmével szorosan kötődik a katolikus egyházhoz, Szent Péter egyházához, hiszen már az 1332-es pápai tizedjegyzékben szerepel Sancta Georgia néven.
A marosszentgyörgyi görögkatolikus templom és hívek története régre nyúlik vissza, amelynek fontos dátuma 1707. Ebben az évben épült meg fából a templom, amelyet az angyali üdvözletnek szenteltek. 605 görögkatolikus hívet számlál, ahogyan erről az 1900-as egyházi feljegyzések tanúskodnak.
A Marosvásárhelyről Szászrégenbe vezető út mentén, a falu jobboldalán egy domb tetején, a temető felett pihen meg a tekintetünk, ahol régen a görögkatolikus templom állt, mint egy égi fáklya. Ez volt a jele annak, hogy ott, nem messze a Maros jobb partjától, élt és szerette Istent az emberek sokasága, akik a görögkatolikus egyházközséget alkották. A görögkatolikus egyházközség története csaknem három évtizeden át összefonódott a marosszentgyörgyi románok történetével. A falu lakosai számára a papok jelentették a vallási, kulturális és nemzeti példaképet.
Három évszázados történelme során a görögkatolikus egyház előkészítette az 1918-as nagy egyesülés útját azáltal, hogy az erdélyi fiatal nemzedékeknek (felekezettől függetlenül) emberi, lelki és kulturális nevelést biztosított a hiteles keresztény értékek, az egyház és a nemzet szeretetének fényében.
1948-ban a görögkatolikus egyház betiltása után a kommunista hatóságok a marosszentgyörgyi Szent Arkangyalok temlomot román ortodox egyházközségnek adták át. 1977-ben a marosszentgyörgyi görögkatolikus egyház jogos tulajdonában lévő épület egy tűzvészben megsemmisült.
Miután átvészelte a történelem gyötrelmeit, végigjárta a kálváriát és a mártírok útját a kommunista rendszer által elkobzott egyházi vagyon elvesztésével, 1989 után a görögkatolikus egyház újjáéledt, bár a hívek száma már nem olyan nagy, mint a második világháború előtti években (831 lélek az 1932-es egyházösszeírás szerint).
A forradalom utáni demokrácia és fél-szabadság katakombáiban eltöltött 30 év után 2021-ben elkezdődött egy kőtemplom megépítése a közösségünk számára, amelyet Ioan Fărcaș marosvásárhelyi esperes irányít, aki a marosszentgyörgyi egyházközség gondnoka, és amelyet a városháza is támogat.
Az Úr, a történelem Atyja jutalmazza meg bőségesen ennek az Istentől megáldott közösségnek a tagjait!
A szájhagyomány szerint volt egy időszak Marosszentgyörgy történetében, amikor a falu teljesen unitárius volt. Hogy ez az időszak mikor volt pontosan, nem kutatta még senki. Azonban két időszak is lehetséges: az egyik a 15-16. században lehetett, ugyanis a marosszentgyörgyi római katolikus történetírásban szünet van, erről az időszakról a katolikus egyháznak nincsenek feljegyzései. A másik lehetséges időszak, amikor feltételezhető a nagyobb unitárius jelenlét Apaffy Mihály fejedelem kora. Dokumentumok nélkül, azonban nem lehet ezt az unitárius korszakot bizonyítani. Az biztos, hogy ha a falu történetében létezett is egy unitárius korszak, a gyülekezet a jezsuiták marosvásárhelyi betelepítését vagyis az ellenreformáció korát nem élte túl. A törvényesen elismert egyházak helyi vonatkozású statisztikája alapján 1857-ben van bejegyezve az első unitárius. A marosszentgyörgyi Unitárius Egyházközség megalapítása Balázs Sándor székelykáli lelkész nevéhez kötődik, a rendszerváltás után ő gyűjtötte össze az unitárius híveket, és 1992 január 26-án, a római katolikus egyházközség tanácstermében megtartotta az első unitárius istentiszteletet. Az egyházközség lélekszáma 2020-ban 199.
1994-ben a helyi tanács az unitáriusok rendelkezésére bocsátott használati szerződés alapján 10 ár területet az úgynevezett Rózsakertből templomépítésre a jelenlegi Rózsa utcában. Erre a területre 1994 június 30-án tették le a Bíró Gábor marosvásárhelyi építész által tervezett templom alapkövét. A templom építése Balázs Sándor lelkész és György Incze gondnoksága alatt történt. A templom felszentelése 1995 október 15-én történt. 1999-ben úgy döntött az egyházközség, hogy az eredeti rajztól eltérően külön alappal rendelkező tornyot épít. Így Bakó Lóránt építész tervei alapján kezdik el építeni a 9 négyzetméter alapterületű 17 méter magas tornyot a templom bejáratához. A tornyot 2001-ben sikerül befejezni.
Kis SzentTerézről nevezett marosszentgyörgyi kármelita kolostor
A marosszentgyörgyi Kármel alapítása 1997-re nyúlik vissza, amikor Msgr. Dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek felkérte a pécsi Kármelt egy erdélyi kolostor alapítására. 2001-ben érkezett egy kis csoport kármelita nővér, hogy megfelelő helyszínt keressen az új kolostor számára. A végleges döntés a helyszínnel kapcsolatban 2004-ben született meg – a nővérek választása Marosszentgyörgyre esett. 2005-ben tették le a kolostor alapkövét. A kolostor felszentelésére 2006-ban került sor. A nővérek az intenzív imaélet mellett gyertyadíszítéssel és könyvkötéssel foglalkoznak. Jelenleg öt erdélyi és egy magyarországi nővér szolgál a kolostorban. A kolosor lehetőséget kínál mindenkinek a világtól való elvonulásra, aki akár egyénileg, akár kisebb csoportban rövid időre el szeretne csendesedni.
Elérhetőség: Sarutlan Kármelita Nővérek Rendje – Kis Szent Teréz Kolostor
Marosszentgyörgy
Tófalvi út 170.
Levélcím:
RO – 547530
Sângeorgiu de Mureş
Str. Tofalau 170.,
Jud. Mureş
+40 749 065 399
kis.szent.terez.karmel@gmail.com
www.karmelitakolostor.hu
