A templom a 13. sz. második feléből származó, a 15–16. század fordulóján gótikussá átépített egység. (Az sincs kizárva, hogy már a XII. században létezett, mivel a Szent György-templomokat tartjuk a legkorábbiaknak – Léstyán). 

Az egyhajós, téglából rakott épület mai napig őrzi Árpád-kori jellegzetességeit: a szentély félköríves apszisát, diadalívét és keskeny románkori ablakait. A hajó déli oldalán az 1956. évi renováláskor a vakolat alól befalazott ajtókeret került elő.  

Déli keskeny, hosszú szentélyablaka fölött a fő párkányt csúcsos ívsor emeli ki. 1731-ben a leégett tetőzet és beomlott mennyezet a templom teljes felújítását vonja maga után. A tornyot 1823-ban építették. A templomhajó mennyezetének teljes felületét 1750-ből származó, négyszögletes, indás és virágmotívumos kazetták foglalják el. A 81 háromféle méretű tábla szerzője ismeretlen.